Mobilom mint partra vetett hal, rezeg-rezeg majd megcsörren,
vajon ki keres éji órán, híre jó lesz, vagy megijeszt szörnyen?
Az éjjeli hívás réme szorítja el az édes szunnyadást,
A telefon közben fickándozik majd leveti magát,
és mélybe zuhan a végtelen sötét padló felé majd elmerül.
Csengése is darabokra hull, Ki hívott? már meg nem tudom.
Nem ficánkol, és hangja is elúszik szép csendben ki az ajtón.
A rossz hír várhat reggelig, de mégis álmomban utána úszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon