Augusztusi harangok

Az augusztusi harangok hangja mindig a fülembe fagy,
Mint süketnek az illeszték mély fájó nyomot hagy.
Mert apámat szólítja minden nyár végén.
S már jön is látom, igen, Ő az én apám.
Még érzem számban is vidám mosolyának ízét,
Még érzem fülemben a szolid dorgálását.
Kicsi voltam, s míg házunk helyén homokoztam,
Minden délelőtt a Kossuth tér alatt vájtad az alagút falát
Minden délután épült a szülői ház, ügyes, erős kezed nyomán.
Nem, nem hagytalak el, most is látom ráncodat,
hogyan játszottál, és szeretgetted unokádat.
Látom még kisimult arcodat halálos ágyadon,
Már angyalokkal csevegtél, még megborotváltak,
ruhát kaptál, nyakkendőt, s mosollyal fizettél.
Csak egy, egy dolog van mit kell szemedre hányjak,
-Korán elmentél! nem haragszom jobb a szenvedésnél,
Modoroddal, biztos kedvence vagy ott fenn az angyaloknak.

2011 augusztus 17.

Augusztusi harangok (javított)

Az augusztusi harangok hangja 
mindig a lelkemre fagy,
Mint fülben a halló illeszték
mély fájó nyomot hagy.
Mert apámat szólítja
minden nyár végén.
S már jön is látom, igen,
Ő az én apám.
Még érzem számban is
vidám mosolyának ízét,
Még érzem testemmel
a szolid dorgálását.
Kicsi voltam,
s míg házunk helyén homokoztam,
Minden délelőtt a fővárosban
vájta a metró alagút falát
Minden délután épült a szülői ház,
hagyva rajta erős keze nyomát.
Nem, nem hagytalak el,
most is látom ráncodat,
hogyan játszottál,
és szeretgetted unokádat.
Látom még kisimult arcodat
halálos ágyadon,
Már égiekkel csevegtél,
s még megborotváltak,
ruhát kaptál, nyakkendőt,
s mosollyal fizettél.
Csak egy, egy dolog van,
mit kell szemedre hányjak,
de nem haragszom... Korán elmentél!
mégis jobb a szenvedésnél,
Modoroddal, biztos kedvence vagy
ott fenn az angyaloknak.