Csalódástól már rég messze körön kívül kerültem,
Szívemet markolja birkózó gondolat vas keze,
Gondolataimra hideg zuhanyként zúdul a keserűség
De felülkerekedik, önző gyáva ideg lelésem.
Mint egy rossz lépés a valóságom lépcsőjén,
Bicsaklik kedvem és sosem leszek az emeleten.
Kifordított testem, kiterítve adom ajándékul,
De haszontalan vagyok, medve bőrre cserélnek.
Örökre egy érző, de molylepte trófeád leszek már,
Mely a Szíved félre eső hideg szürke sarkában áll.
Mégis boldog vagyok, mint a jóllakott mecénás,
kitől áron felül vették meg az értéktelen portékát.
Gondolataim irányított vessző-futásként élnek
Benned akarok és tudok reszketni amíg csak élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon