Arany és réz

Ha barátom szőke szeretőjét kísértem,
mindig éreztem ezer vágy-pillantás hevét.
Mikor valahol megjelent, a táncos
vékony alakja befolyt, érthetetlenség,
mindenki csodálta, holott számomra
nem is volt igazi igazán szépség.
Alakja szűziesen tiszta, és szöszkén
légies cérna-járása fiatalka még.
Bennem lenge öltözéke sem keltett
vágyat, soha-soha előtte felé.
Egyszer testemen végigszaladt,
régi szerelmek gondolat pillantása,
mikor édes gomb melleit éreztem,
ahogy vele lassút táncoltam,
derekunk vesszőként fonódott össze,
szinte eggyé, mint arany és réz.
Ő volt a bolondító, gyilkossá tevő
gazdagra fényezett földi fém,
és én csak a nehéz, hősiesen
hasztalan bátor-eloxálásra ítélt.
A tűz lobogott testében, mint fa
egy régi kúria kormos kandallójában.
Talán túlságosan közel voltam hozzá,
hogy a szívemet is fellobbantsa.
Talán túl sokan kívánták és porig
égett szívem, őrült zavaromban?