Gondolataimat terelem virtuális földemre.
Mintha egeret engednék a kígyóverembe.
Szürkeség a vázlatom, fejemben,
Túl bonyolult? nem hagyom, megteszem.
A "csakazértis" mágiája, és vallásom velem.
Bőszült, lobbanó hatalom vet ellenem,
korbácsa a kapcsolat, vagy ami van zsebben.
De lágyul korom, és nem vág vissza,
Tudom mi a tervem, őszinte és tiszta.
Hiszek benne véghez viszem,
utamon a hegyeket felszedem.
Hű társam a teremtett gondolat,
Mecénásom a buzgó, forró vér-patak.
Mikor a mosoly-patakos siker utolér,
Te csak azt látod, a kígyót megette az egér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon