Verítékes vasárnap, vágott fű szagú délután.
Egy nagy fekete felhő vészjósló az ég alján.
Szelíd felhőket jobbról kergeti, táplálkozik,
aztán farkas módjára balról kerít, falja mind.
Nem elég neki, a Nap vezérnek üzen hadat,
elbízva magát, a fény arany trónjára fáj a foga.
Eső illatú és puskapor ízű csatájuk színtere!
Nem tétlenkedik a Nap, pusztító az ereje,
harcol, kacagva csapkod a fényes kardja.
Nem hatol át a fekete felhőn, de fel nem adja,
és meleg széllel tolja, nyomja gerjedezve.
Majd a fekete sereg enged, hull első könnye,
Még bosszúját, mérgét lecsapja védtelen földekre...
A meleg fény, gőggel ragyogva nem tétlenkedhet.
Vidám felhőkbe összegyűjti a vesztes verejtékeit.
Minden jobb lesz, bízhatsz ember, a gonosz elesik.
2011 Augusztus 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon