A korunk arcunkra gravírozza a gondjainkat,
Szeplőnként érik be minden kósza gondolat.
Szőrös vagy a lelkedig és szúr a báj,
Sosem hagyhatod el ami elmúlt már.
Csak te vagy minden kínnak felelőse,
csak te fojthatod meg mi hat lelkedre.
Jöjjön el és adjon jót, mint lábas foltozód,
kopott lelkeden a suszter legyen talpalód.
A szíved ékszerésze méri a karátodat.
Mindig többet ér, mint amennyit gondolhatsz.
Aztán jön a sors és csapásai a bőrödbe hasítanak.
Vakít a nincstelen szeretet, de ha bűnös vagy,
Akkor is szeretnek, örökkön, állítólag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon