Kés hegynyi boldogság taszítja le trónjáról,
a tonnányi hájas tohonya nyomorúságot.
Majd jóság-port hint a kóborló szerelemre,
egy törpe növésű vidámság kérges tenyere.
Géniusz az, bár a látszat korhadó gondolat,
mely valósággá változtat hitetlen álmokat.
Már a remény csilláma is csak vezekel,
és eltűnik a gondok tavában, de nem örökre,
mert ázottan is csillogva súgja a szemedbe:
-Te vagy a boldogság, a reménység az életbe!
Örvénylő szeretet kapja el a szívedet és lehúzza,
mint cérna szálat a lefolyó fényes foghíjas lukja.
De a sötétség is, csak álca, a lecsukott szemed,
nem is az élet emésztőjébe érkeztél most bele,
csak nyisd fel lelked, megláthatod ki az, aki szeret.
2011 Szeptember 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon