Talán csak egy csibész homokszem vagyok,
mely sivatagtól távol, szél visz, csavarog.
Szerencsétlenül a bánat tenger felett,
a véletlennel hozzád érkeztem meg.
Kristályommal lecsiszoltam bánatod,
arcodra csentem csillámos boldogságot,
Tested adtad, törött testem oltalmazva,
lelkeddel telt meg lelkem kérges tokja.
Te ápoltál, bekötöztél, ha összetörtem,
szerelmeddel itattál, ha kiszáradtam,
lelkedből nyugtattál, ha begurultam,
simogatón becéztél, ha azt akartam.
Elhagyva is örökre maradsz hű társam.
csak egy csalfa csibész homokszem vagyok,
akkor lehetsz lelkedben s bennem boldog,
ha szemedbe fúj a szél, és könnyed csorog.
2011 szeptember 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon