A muzsika messzire, felemelkedik,
mikor örökre a házak felett eltűnik.
A lélek zengő dallama csendül fel,
hat lyukon át fújt lágy leheletével.
Ajkával érinti a furulyát egy lány,
csókjával játssza a lelke víg dallamát.
hat kicsi lukján ujja, mint a motolla
szól, csengve csendet int a hallgatókra.
Mikor csókot ad újra a furulyának,
és hangot ad a szerelem dalának,
egy könnycsepp gyöngy a szeme sarkában,
a szép dalt, érzést mossa még tisztábbra.
A múló élet dala csendül, -Itt vagyok!
Pedig csak furulya szól, és te hallgatod,
ha néma lesz a hangszer, elfogy lehelet,
szél fúj egy dalt, mely eltűnt a házak felett.
2011. október 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon