Örökre csendben

Egyszer gondoltam, nem hittem, mégis bosszút forraltam.
Nem szerettél, elhagytál, lelkem eladtam, kifosztottad.
más ölében kerestem vigaszt, ott is téged kutattalak,
nem volt visszaút, gondoltam, de te öt perc előnyt adtál,
bedobtad magad, csak nem szerelmed, a tested de túl korán,
de túl későn, és minden hiába, mégis akkor és helyes és kár.
megmártóztam a pokol könnyekkel teli üstjében,
eladtam szívemet az angyaloknak csak érted,
össze-koldultam a szerelmet, csak neked legyen,
visszavettem a szavamat, tudom nem jól tettem
nem ismertél meg régen nem akartál engem,
nem ismerhetsz meg soha, soha nem leszek a tied.
de ne akarj jót, ha már nem akartál jót régen,
de ne adj tanácsot mi is a jó, ha sosem tudtad ezt.
elvetted az életem majd a testem, felforgattad mindenem
érted dobtam el mindenkit, csak érted hallgatok,
csak érted vagyok most már örökre-örökre csendben.
Talán már nem szeretlek, de a káosz maradt a szívemben.