Sosem hal meg a gondolat

Akarat, akarat, akarat a hegyek közt maradt,
mint kopott tetováláson, ködös lankák, havas csúcsok.
ott leledzik, hol erednek a folyókat tápláló hűs patakok.
a víz a tengerig meg sem áll, de az akarat marad.
talán a víz továbbáll, de sosem hal meg a gondolat!

A csúcsokat mintha a köd húzná fel magasabbra,
éltető eső nélkül is az élénkzöld gyepet táplálja
ott hol a havas táj is az akaratot fogja,
ott született az évszázad harcos gondolat-atyja.
talán újabb forrás születik, de sosem hal meg a gondolat!

De a köd mint fehér gyászlepel, az örök érvényű erdőkkel,
gyászol csendben egy akarattal szült jogos gondolatot,
tán sosem lesz szabad a hegyek közé zárt gondolatod?
az élet kitart, el is fogy talán, tudom újabb csíra fakad időkkel
Talán megszületett a legújabb terv, de sosem hal meg Wass Albert!