Hiába áll az óra az idő továbbáll, valóság
tört szelleme visz göröngyös utakra, uraság
arcára kevélyen kiül a bankszámla, keserű
napszámos tömi zsebét óráról-órára, időszerű
a kenyér is mely testnek kell és a reggeli
egy szelet kenyér és rajta semmi.
A napszámos arcára kiül a sorstalan léte, kezét
szerszám edzette acélos kérgesre, bőrét
a nap boxolta sötétre, de nem fényesre, lőrét
iszik este, mi edzi agyát is a kevés fizetésre.
hiába osztja nem jut kolbászra, és fűtésre.
Hol élünk mi? -hajtja álomra sajgó feje, e század
mit hoz a népre, nem ezer, de kétezer-tizenegybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon