Szemembe szökik a fény,
lelkemből szökik a remény,
talán csak egy szakadt pléd vagyok,
mely árván lóg egy kitört ablakon.
Már nem használnak, pedig vagyok.
A tudásom kicsordul kezemből, számból
néha csodálnak, olykor szárnyalok.
alkonyban is, már csak némán kiáltok.
Szemembe szökik a fény,
vaskézzel markolom a reményt.
2011 szeptember 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon