Fülem barlangjában az emlékek hangjai
ezer tűként szúrják a zsíros dobhártyáim.
Pattogó tűzként égnek az emlékfoszlányok,
néha füstös köd takarja mit érint a fájdalom,
és korommal festi be a halál emlékeit.
De a tűz nemcsak hallatja az emlékeim,
drasztikus módszerrel öli meg reményeim,
szénné válik és már nem is hallom szavait.
2011 Október 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon