Mi mindig csak újra, újrakezdünk,
sorsunkra foltot varr a kedvünk.
Döntésekkel fejünk felett, lebeg a létünk,
mint graffitis munkahely, hol tilos a színünk.
megint ott vagyunk, ahol nem kéne lennünk,
csuklós szavakkal vesszük be a kanyart,
néha döccen, szerencse a festett árok part.
adókat eszünk, néha ugyan torkunkon akad.
Terhet viselünk, a nyomor csak téged zavar?
Tehénnel festünk köcsögbe meleget,
zacskóból fejjük ki a reggeli tejet,
idéző-jelbe kapjuk a fizetéseket.
2011 Október 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon