Az újszülött mindig az ég felé néz,
onnan jönnek hangok és a vigyázó fény,
ég felől küldi édes mellét a jó anya,
minden fentről jön, és fizetsége mosolya.
A szerelmesek mindig ég felé néznek,
szemükben ott minden boldog csillagképben.
Égre nézve, párjukkal csillagot választanak,
titkon szívük égre, tüzes-csillagokat szórnak.
A lelkész, a pap, a sebesült katona,
imáját mindig, mindig ég felé mondja,
a hallgatás fentről is egy válasz az imára,
mindig egy jel lesz és remények virága.
A halottak mindig az ég felé néznek,
jönnek értük angyalok, fentről, fehérek,
mit csecsemőként csodáltak, oda visz a vágy,
kapu nyílik, lelket látó felhő folyamágy.
2011 November 10.
S a remények virága el nem hervad soha,
Még akkor is illatozik, mikor sorsod oly mostoha.
Nézz hát fel az égre! Ember! Tárd ki a szíved,
Míg hallod dobbanását, éltessen a hited!
S ha már fentebb ülsz a világ tetején,
Arcodat szője át egy angyali fény.
Akkor már a földre vesd tekinteted,
ölelj vele át mindenkit, megteheted!
2012 Január 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon