November végén jól derülnek a fagyok,
északi hűs csillag is a szemembe vacog,
a ködből kandikáló kék fényű csillagok,
ugratnak párás, hajléktalan, hűs, hangulatot.
Páraként ül szemeden is kényszer magányom.
Éjjel a fák levél helyett fátylat növesztenek,
egy huncut szellőcske, reggel ágakat vetkőztet.
Én vagyok a teled, téged tavaszom kereslek,
ősz vigasztal, a nyár már rég tejfogat vesztett.
Magányba fagyok, dér lennék a szempilládon.
2011 November 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon