Mint hulló Csillag, csíkokat vág a húsba
és a végtelen, vakarhatatlan valónkba,
nem is serken, az idő-szél vérét nem adja.
Mint heves Hold lüktetőn pördülő vállán,
keringnek vajúdó gondjaink, mind árván,
s idegszálaink megnyílnak, titkolt pályán.
Mint fuldokló Föld, füstösen fájón s függően.
Szmog-itta köntösét mosatja a felhőkkel.
Fullad a fergeteg, és kimúlik levegőtlen.
2011 December 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon