Ezüst fenyő álmában várt e csodás napra,
amíg tápláléka, társa volt a hegy oldala,
lágy terülő tüskéjéből nem lüktet harag,
gyökerei magától engedik el a hegyi sarat,
mikor hegyből kiszakítja az emberi akarat.
Ezért a napért született hegyen, vidéken,
magját madár ejtette el, s maradt éhen,
Csírájában már álmodott egy nagy napról,
mit csak kevés lomb-társa ért meg egykor,
ha megérték, végén mind a tűzön pattogott.
Eleven élete mozgalmas lesz, nincs most vége,
élő kőben lesz ő a csillogó szemek éke,
tömör tenyér karcsú ágain, a csengő inog,
díszes csúcs is felkerül, mint korona, napjára,
ég a sok gyerekszem és hangosan csillog.
Ezért a napért született vidéken, hegyen
magját madár ejtette és maradt éhen,
Csírájában már álmodott egy nagy napról,
mit csak kevés társa ért meg egykoron,
ha meg is érték, mind a tűzön pattogott.
2011 December 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon