Egy tonett székre ült le a bánat,
nem hívtad, hellyel nem kínáltad.
Nyakát behúzza, púpos a háta,
a semmibe néz, szürke a lába.
Szomorú szemével átnéz rajtad,
nyitod szád, nem jön hang ki rajta,
magad kérdezed, - Meddig maradna?
s eltűnik, mikor mosoly elzavarja.
2011 December 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon