Szomorú szél fújja a gyász lomha leheletét,
a szomszéd nádas kévéit derékben töri szét,
fújja a töreket, alakzata mint egy festmény,
majd a gyászmenetre szórja aranyló köd kedvét.
Csak a széllel jött felhő viseli a gyász színét.
A menetben senki nem érzi a vész közeledtét,
a kuncogó keresztek, síró sírkövek mentén
lehajtott fejjel nem látják a ragyogó reményt,
nem látják végzetüket a kis otthonuk egén,
hiába fagyaszt a szél és hiába a józan ész.
Gyarló gyászmenet testes örökséget remél,
gödör és deszka csak özvegyet nem kímél,
még egy bágyadt bút intenek a koporsóra,
majd idegen rögökkel kopogtatnak rajta,
elment, még visszajöhet, fakó feltámadással.
2012 Január 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon