Keserű kenyér voltam fonott kosárban,
s te szavaiddal mézet csepegtettél rám.
lisztsejtjeim itták édes vallomásod.
járataim éhesen felszívták behúzták
egykor régmúltban csak csepegtetett nektárod.
Mi egykor csak csíny, csalfa üres bók volt,
arcunkra mosoly-ráncot csalt hóbortok.
Ma már édesíti a keserű emléket,
ahogy lassan átjárja a méz a kenyeret.
2012 Január 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon