 |
| S.Dali: Háború arca |
Bánat az eső, magam eldugult eresz vagyok,
térítésre váró gyalult gyarló kereszt tagok,
illesztésre váró keserves kövér kondorlatok.
Zsibong a századelő, éh-halnak a fondorlatok,
térkép vérem, csak eltévedett mértékemtől tartok.
Fagyra hevült üllő-vasak porrá zúznak álmot,
az idő kéjjel szétteszi a két pucér combot,
rajta a kéj-évei tesznek sorban erőszakot,
kedvére vajúdik véresen vacak háborút,
végtagokból vert új útja lesz a zarándokút.
A közömbös kedvesség keres kiutat, álnokul
szenvedést mutat, harácsol, szíved homályosul,
bénán bólogat belé ál-tudort, hitet zálogul,
nemzedékek szemben, mint véres pecsét átokul,
elfeledett szerető szenved, hetes dögre nyomul.
2011 Január 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon