Apám fénye szememben csillog olykor,
s rongyosra tört kezét érzem vállamon.
Nem kísért, velem van mint egykoron,
kacagó bólintása egy régi pillanaton.
Az idő tenyere suhint néha nyakon,
emléke gyötörne, ha nem lenne pajkos,
bárcsak baljából sosem esett volna ki a toll,
igaz krikszkrakszos írása tehetségtelen volt.
Vaj mit szeretett a művészi baletton?
értette nézte mi nekem idegen volt,
élete mint a sűrű vére régen elfolyt,
itt hagyott, ki szeretett idős-fiatalon.
2012 Január 10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon