Függő gondolatok szava száll égbe,
áttörnek szmogon, valótlan légtérbe,
szócséplésből nem lesz se mag, se kéve.
Gondolat, mind messzi rokon édese.
Éles ércként törik a csend folyton.
léted csak terv, nem létezik papíron,
bocsánatok előznek meg, míg bírod.
Egy kör, egy rajz, rongyos ősdonorod,
kockásan vagy kereken, ki eszi meg?
forró lelkek üstjei sorra hűlnek.
Ha mind részeg, egy józant ki érthet?
Amíg keresed a kulcsod kincsedhez,
figyelmed, mint ecset hull szerte szűrve,
szó szárnyalása utolsó csendedhez.
2012 január 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon