Fénnyel szemben

Fehér bársony bőrbe bújt a táj lelke,
tél hidegére, a meleget váltotta fel,
hogy ezt tette, a többség szavazta,
uralma egy évszakra szól, nem érti,
miért ne tehetné fagyba a tavaszt is,

S tavaszi korba jégvirágot álmodik,
Csíráknak bölcsőül jégpáncélt adna ki,
miért ne, ha szeretné fagyot a nyárba?
étekül életnek a hókásás lakoma,
Új büszke tél a tavasz szót is betiltja,

csírázás nem jog, az kegy - a tél mondja,
már az örökzöld csemeték is csak morognak,
hisz alig nőnek mennek tűzrevalónak,
Fák is sírnak az évgyűrűk is megtiltva,
nincs ősz, nyár se tavasz, hát haldokolnak.

A tél mindenkinek új fagy-törvényt adott,
fagyhalál járt itt míg az uralma tartott,
A tél-törvényeit egy nem tartja be, a Nap,
ragyog ő ott fent, s melegét ontja tavaszon,
semmit ér a törvény, semmit érő hatalom.

2012 február 11.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Munkahely otthon