Ívelt életutat karcol húsomba a jelen,
s bár ez fáj, panaszom mégsem jelez
feléd, fájdalmas felkiáltó üzenetet.
A mosoly álarc, mögötte a fájdalom
vajúdik, vörhenyes fújtató fejhangon.
Remény, mint sánta telivér a futamon,
már nem hiszel a jóban, ha nincs fájdalom,
Csontjaimon ülök, gond-légy az orromon,
rongyosan is szép öltönyökről álmodom.
Kenyerem a segítség mit még adhatok,
s köszönet fizetséggel jól is lakhatok.
2012 február 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon