Szórványban szeretett engem kedvesem,
Nem szólok, ő az ki nekem volt a szerelem.
Felnézek rá, de nem néz szemembe,
Mikor ő néz engem, félve nézek félre.
Lelkünk néz szembe csak,
De az nagy vihart jósolgat
Szavakkal bocsájtunk meg,
Lelkünk nem érti testünket.
A vidámság elszáll, se szó se száj,
Vajon szerettük mi egymást?
Karunk erőtlen, csók a szóban ritkán,
Írásban megy minden simán?
A kétség madara száll szívünk sarkán,
Talán sosem szeretett, az idő tovább száll.
Bevackolt szerelem, nekem csak ez maradt,
Nem találja egymást hiába nő, mint egy daganat.
A múlt csak rombol, zúz, tönkretesz mindent,
Felejteni nehéz, vakságunk pedig megpihent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon