Varázslatos napok melegítik fel kedvünket,
Néha kicsit sok, néha pedig túl meleg.
Dongók hangján jön a hűsítő jég,
Fák karjába karol, durván a szél.
Keresztbe tesz pár percet, órát
Majd villámgyorsan vonul tovább.
A pusztítása szemre nem való,
Haldoklik a táj, mint az apadó folyó.
Csend előtte, csend mögötte,
Rossz vendég volt csak közbe.
Mint a kisebbik testvér, úgy ordít
Kinek minden megengedett mindig.
Nagy hanggal, bő szájjal, hévvel,
Csak kacag sok-sok szenvedéllyel.
Haldokló táj, borúsan büszkén ágál,
Majd leveti romjait, gyorsan helytáll.
Letört ágak, levelek romban hevernek,
Mit sem észlel, a bő büszke természet,
Nem sír, nem kéreget, csak növekszik,
Mit kapott, abból is dúsan táplálkozik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon