Barátaim

Megalkuvás nélkül tűröm sorsomat tenni,
Semmi nem képes a folyóból kivenni.
Evezek én árral is és szembe ahány,
Lapátom a szülő gondolat víg talány.
Csónakom az őseimtől kapott vérem,
Mely vörösre festi a kavart örvényem.
Nem adhatom fel, parancsra se kérésre,
Célomat magam előtt látom, hogy közelít
Csak néha takarja a hideg tajtékzó habos víz.
Hullámzik életem, és néha belenézhetek,
A nyugodt elem felületén látom képemet.
Máskor hetekig, küzdök az idő árral,
Csapzottan, de mosolygó borostával.
Mikor már éppen vesznék, mert ellen az úr,
Barátaim jönnek erőm lesz megint, és új.


2011. augusztus 14.