Régi kertedben, virágos kerted közepében
Egy szál virág a remény virága nyílt neked régen,
hozzánőtt lelked, szirmait, levelét becézted.
szépnek láttad, -neked nyílik majd, úgy érezted.
nem ízlelted nektárját, vakon bíztál a méhekben
de jött az ősz és kicsi virágodat betakarta
az ármány sárguló levele, és lelkedben kétség akadt,
mert a bimbója alatt a szirmait többé nem láthattad.
Emlékszel még a helyekre is, ahol csodáltad,
kertészkedtél, óvtad és gyomlálni próbáltad.
vadóc szépségében, csak a jövődet nem láttad.
Elhagytad a kertet, és más kertek után néztél,
dühösen, elszántan szirmokat csipkéztél, téptél,
igaz érzések kertjében, szűzies virágokat kértél
más virágját elloptad, de szépséget soha nem mértél,
Régi kertedbe gondolatban, mindig vissza-visszatértél,
Ha megpillantottad, csodáltad egyben és féltél.
Idővel öreg kertész lettél, virágaid szebbnél-szebbek lettek,
Mégis, amely soha nem nyílt neked azt kerested, azt az egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon