Vászonba font életem egy szála szakadhat meg,
nem tudom félkész vagyok-e vagy bomlok éppen.
házi áldásnak álmodtam magam az anyagon,
melyre imádattal néz egy boldog család a falon
Mikor megszülettem precízen orsóra tekerten,
csillogtam én a fonal, büszkén és fényesen.
elképzeltem jövőmet, lobogón és címerben,
női ruhán a dísz, vagy fehérneműn szexisen,
vagy aranyat tartó büszke szalagban az olimpián,
függönyben a csillogás, boldog család ablakán.
de csak vártam egy raktár poros, sötét polcán.
mellőlem vitték el a divat legjobb színeit,
néha kiválasztottak, de visszatettek megint.
Mikor végre jöttek, elvittek és gépbe fűztek,
csodás anyag került ki belőlem, feltekertek,
majd hosszú időre megint polcra tettek.
jött a szabó rajzolt, tervezett és vágott,
az anyagból én lettem a felesleg éppenséggel.
Egy öreg mester megtalált és kiválasztott,
tisztogatott, vasalgatott, becézve font kezével,
és rongyszőnyeg lettem, egy haldokló ágya végében.
2011. szeptember 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon