Szivárvány

Mintha a háborút jártuk volna meg,
és az álmaink voltak a fegyverek.
rothadó kritikák fekszenek előtted,
verslábra lépsz, már fel sem éled.
Az ellenségünk a bánat és a méreg
nem győzhet, ha azt hiszi hát téved.
Csatamezőnk a végtelen természet,
Szinek közt rejtőzik a sumák enyészet.
A sötétkék égben a harag vert fészket.
Fekete tó a halál, a fojtó, kacag az egészen,
vörös nap a paráznaság, mely csábít régen,
Fehér hó a vénség és egyben az újszülöttek színe.
bíbor felhőben úszik a szerelmesek szíve,
de még a vörös-rózsa is a plátói érzelem stigmája.
fényesen csillog az ember boldogsága!
Sárguló levél az irigység hirdető-táblája,
ibolya-kék virág a komorság hideg álcája.
a zöld erdők a szabadság hithű áldása.
Mind együtt az egyensúly és béke szivárványa,
E szivárvány takaró melegít fel, hirdeti harsányan,
Ne hidd el, hogy csak egy szín van a világban!