Bárhogy igyekszem, csak csoszogok a világ nyomában,
hiába futásra utasítom üszkös agyamban a két lábam.
Lendületből puha kocsonyába ragadok föld helyett,
nem haladok míg dolgozik az ideg a szenvedély ellen.
Míg véremmel festem valóra az álmokat nehézkesen,
körömmel szaggatom e művet haladásom érdekében.
Hol van a mentor aki kiegyenesíti jónak vélt tetteimet,
hol van az a napsütötte hely, hol lenyugtatom lelkemet.
Választ sem várva rombolok tovább a győzelembe,
mely talán nem torkollik, az elvérezendő vereségbe.
Egyszer meglesz helyem, századokra nem reménykedem,
akkor már csak az minősít, elemez, mit azelőtt megtettem,
akkor már csak az minősít, elemez, mit azelőtt nem tettem,
Halál után lesz mentorom, ki tán még meg sem született.
Halál után lesz mentor, ki tán életemben nem is szeretett.
2011 október 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon