A Múlt vőlegény, Jövő menyasszony

Könny nélküli búcsút hímez hosszú bánat,
feledhetőn a múlt foltos zászlajára,
gyűrődést vasal rá forró reménysugár,
szakadásait emlék foltok takarják.
Vadul vigyázzuk magunkba a múltat,
agyunk tiltakozik, felejtené búsat,
fa bánat korhadó test, minden ős-sejten,
jobb múltat keresünk az emlékeinkben.
Mikor léphetnénk frigyre fiktív jelenben,
hogy röppenő jövőnk a múlt párja legyen?
így foganna belőle örök szerelem,
A Múlt vőlegény és Jövő menyasszony,
egyesülhetne már jelen pillanaton,
de nincs szerelem a bér boldogság-úton.

2011 Október 15.