Mikor rám veted pillantásodat, ne félj
nem veszem el virág varázsodat, mondj ellen,
s én iszom szavaidat, örökkön enyém
a féltő gondolat, mely kísér utadon, remény
tündérként csodálhatod dúdolt dalomat.
Mikor szórod rám helyes hangodat, mesélsz
s csodálom örök kis kedved, mely enyém
örökre, akkor is ha már nem vagyok hús-vér,
benned örökké élni fogok, azért is, akkor is
ha nem tudod, vigyázzad kedves visszhangomat,
mely benned szól, s kergeti ördög voltodat.
Mikor alakomba bújsz, idővel megérted majd,
ha hozzád is simul egy ilyen kis vidám vacak.
Vigyázz majd rá, és halld vissza a hangomat.
2012 február 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon