A függöny, mint vitorla, feszül az ablakon,
A nap egy arany csíkot húz végig a padlón.
Kint járókelők gurulva, bringáznak el rutinból,
A város tiszta ritmusa a szívet dobogtatja.
Nem zajos gép dolgozik, csak egy harmonika szól,
És a kávé gőze száll, olyan, mint édes szó!
Az ablak lelóg, nyissuk ki reggel, hadd jöjjön be a fény,
A kanapé egy hajó, amin utazom épp,
Kezdem a napot.
A járókelők szeme csillog, az ablakon átnéznek,
Nem bámulnak, nem integetnek, ha épp kinézek!
Mindenki siet, de van a lépésben egy jó íz,
Egy láthatatlan ritmus, ami ide leláncol.
A kanapén ülök, de a lábam máris elindulna,
Mert a sós szél hív és a kikötő mozdulna!
Hajók, daruk, terek és tengeri szél,
Itt minden pillanat egy új, nem is fél!
Nézd, ahogy a táj nézhető a házakon át,
Ez mint távcső, most a jövőbe mutat!
Rotterdamban házon át száll a nevetés,
Nézzünk szét, a szél minden szürkeséget elsöpör!
Mélyet szívunk a sós illatból, ez a lendülés:
Sosem áll le a tánc, lüktet a kikötő!
2012 február 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon