Piktor húz a kőfalon át, nem látja a saját búját,
Üvegtégla gyalogbokor, nem való ez ne légy szomor,
billegőkre irányított, direkt fény köd világított,
Sosem látott nyuvas gyapot, kever tálban úgy maszatot,
Te legyél a ki nem mondott, szomor jövőt faló galopp,
Ne várj sose valót olyat, mit más adott oda ha-kap,
Hogyha mégis vakolsz lovat, sose hidd el mindjárt elhagy,
Kicsi virág csendben felnőtt, nem látott mást csak a felhőt,
Szomor kereszt sem az isten, ne nézz többet ki, mint innen,
Akadály zöld fejű papagáj, dagálykor is föld lesz s kő kövön sár.
A napból is szúr a szemed, sose hidd el nem szerettek,
Foltos hold is hiába fogy, visszatér és elhagy de még hogy,
Bakának is kívánj létet, ne hidd hogy leszerelt végleg,
A sírból is holtak kelnek, ellentmondnak természetnek,
Ha találod a szerelmet, el ne engedd sose kérjed,
Vakon is csak ne azt higgyed, amit látsz csak azt vigyed,
Kudarc nem szúr szemet soha, csak mérgezi léted kora,
Zöld szemben sem zöld a virág, ne láss mást mint ez a világ,
Fura fakó fehér fukar futár, hozza helyedbe hozzád a huszárt.
Kacs rohan fel jó magasra, ha vége is nincs zavarba,
Fekete bálban is van kacaj, ne add fel mert sosem sokall,
Fekete szirmú virágban, sem a gyász csak nektár van,
Fehér hó is ha esik rád, csak simogat mert nagyon imád,
Az ősz is szép zöld és sárga, mosolyog a szempilládra,
A tél szürke lábszaggal jön, reszkess testben sutba dőzs-ön
Tavasz hozza nyár illatát, vége nincsen ne várd babád,
Nyár mosolya meleg vidám, kacagj, kacagj soha ne bánd
Egyet mondok sose feledd, elmondtam már de nem kérted,
Kettőt adok akkor figyelj, nem lesz az több csak ha kikel,
Hármat gyorsan egymás után, nem gyereket ne nézz bután,
Négyet kaptam és elmartam, sosem hittem és megcsaltam,
Ötöt számolj most ez nem vicc, szeress engem öröklésig,
Hatot vittem de sokalltad, nem hitted és vissza adtad,
Hetet havat nem véletlen, nem az első a kényelem,
Nyolcat villant de nem vaku, elvesztetted pedig mammut,
Kilenc kis gócba keser kő, ne legyél sosem kesergő,
Tízet gondolj nem lesz az sok, csak boldogságot kívánok.
Húsz is elmúlt már régen, mégsem tudom hogyan légyen.
Online pénzkereset itt
Extra pénzkereset itt
Este van a tyúkudvarban
Este van a tyúkudvarban, sepreget a pávatollas,
Fenyegető kakas csőre, Magot szórnak etetőbe.
Hát a kocák oly mérgesek, visítanák ha éhesek.
Fut a liba elől nyaka, mintha a levegővel úszna.
Nagy rúgás az akol ajtón, bivaly jelez itt az alkony
A tehenek is mind bőgnek, húzzák őket le a tőgyek
Esti trágya nagy termése egész napi kérődzésnek,
Egy gyom sincs az udvaron, eltiporta a sok barom
Szénát gyűjtött egész család, levágtak közben egy-két libát
Van zöldség és veteményes, kis ágyásban sor bőséges
A tyúkok is tojnak sorra, ki bokorba ki az ólba
Itt a gazda nem hal éhen, földet bérel vágja szépen.
Most itt állok a nagy gazban, alig látszik ki a nyakam
nincsen tollas nincsen tyúk, alig látszik a tojó út
Disznóólnak kidőlt fala , nem visít ott kan, se koca
Nincs egész nap kaszálás, segélyt várnak a postánál
Gyerek sincsen isten mentsen, drága az is jöttön-menten
Így áll az egész ország, aki él is éhen hal már.
Este van a tyúkudvarban, jönnek papírt lobogtatnak
Fenyegető kopasz ember, csak azt nézi mit is vigyen
Hát a bank is olyan éhes, minden kamat minden véges
Fut a gazda jön a létrás, a vezetéket ki ne húzzák
A gázóra sincs a helyén, elvitte tél, a hideg kemény
Elmennek már a behajtók, esélyt bezárták mint egy ajtót.
Online pénzkereset itt
Extra pénzkereset itt
Fenyegető kakas csőre, Magot szórnak etetőbe.
Hát a kocák oly mérgesek, visítanák ha éhesek.
Fut a liba elől nyaka, mintha a levegővel úszna.
Nagy rúgás az akol ajtón, bivaly jelez itt az alkony
A tehenek is mind bőgnek, húzzák őket le a tőgyek
Esti trágya nagy termése egész napi kérődzésnek,
Egy gyom sincs az udvaron, eltiporta a sok barom
Szénát gyűjtött egész család, levágtak közben egy-két libát
Van zöldség és veteményes, kis ágyásban sor bőséges
A tyúkok is tojnak sorra, ki bokorba ki az ólba
Itt a gazda nem hal éhen, földet bérel vágja szépen.
Most itt állok a nagy gazban, alig látszik ki a nyakam
nincsen tollas nincsen tyúk, alig látszik a tojó út
Disznóólnak kidőlt fala , nem visít ott kan, se koca
Nincs egész nap kaszálás, segélyt várnak a postánál
Gyerek sincsen isten mentsen, drága az is jöttön-menten
Így áll az egész ország, aki él is éhen hal már.
Este van a tyúkudvarban, jönnek papírt lobogtatnak
Fenyegető kopasz ember, csak azt nézi mit is vigyen
Hát a bank is olyan éhes, minden kamat minden véges
Fut a gazda jön a létrás, a vezetéket ki ne húzzák
A gázóra sincs a helyén, elvitte tél, a hideg kemény
Elmennek már a behajtók, esélyt bezárták mint egy ajtót.
Online pénzkereset itt
Extra pénzkereset itt
Hiába jöttél hozzám
Nem leszek én már az ki voltam soha,
évek ették szívem, s mint farkas foga,
nyomott hagyott a sors a mostoha.
Verejtékben úsztam, szemben árral,
megfizettem már pár ősi hibával.
Utolsó kívánságom mi is lehet,
Ne hagyj egyedül és útra verve
Hogyha egyszer újjá is születnénk
Hiába is tennénk mindent másként
Félek nem változna a végeredmény
Ha tiszta szíveddel érzel akkor,
Nem dobsz el csupán gyermeki dacból.
Kőkeményre edzetted vérző szívem
Hiába jöttél hozzám, már nem hittem
Vakságot vajúdott a gyors gyűlölet
Mely alapja a szerelem bűvölet
Igen, mert nem hittem, nekem nem volt mit
Esélyt sem adtál, hogy mást tudjak amit.
Tudom a hibás mégis én vagyok.
Akkor is, ha te nem így gondolod.
Az idő majd mindent megold tudom,
De a szívemben nem így gondolom
Hiába jöttél el egyszer akkoron,
Szíved nem szólalt meg sápadt arcodon.
Hiába jöttél el egyszer akkoron,
Szíved nem szólalt meg arcodon.
Hiába jöttél el egyszer akkoron,
Szíved nem szólalt meg arcodon.
1990 május 31. (javítva)
Virtuális lagzi
Szik földemen fondorlatos virgoncság terem,
nem vagyok mégis benne vigad kedvtelen testem
Küldönc hozza utánam mesteri egyke létem hiába
Nem tudnak belém, esketni, vágni se így se virtuálba
Csorba kancsók járnak kútra, helyre, mézre, tortára
Viszik a nedves hírt és öntik nagy hévvel a Dunába
Nézd a Cserbenhagyott fergeteges jeges szomjoltót
Ellopja a násznépet és viszi körbe a szikrázó bolygót
Hova folyunk s csobbanunk, ha nem érünk fel a hegyre!
Toppantok és várok, de nem változom én se, semmi se.
A karikás gyors gyűrű belseje megtelik hússal, vérrel
Majd ajkak érnek össze mint szerződés a pecséttel
Online pénzkereset itt
Extra pénzkereset itt
nem vagyok mégis benne vigad kedvtelen testem
Küldönc hozza utánam mesteri egyke létem hiába
Nem tudnak belém, esketni, vágni se így se virtuálba
Csorba kancsók járnak kútra, helyre, mézre, tortára
Viszik a nedves hírt és öntik nagy hévvel a Dunába
Nézd a Cserbenhagyott fergeteges jeges szomjoltót
Ellopja a násznépet és viszi körbe a szikrázó bolygót
Hova folyunk s csobbanunk, ha nem érünk fel a hegyre!
Toppantok és várok, de nem változom én se, semmi se.
A karikás gyors gyűrű belseje megtelik hússal, vérrel
Majd ajkak érnek össze mint szerződés a pecséttel
Online pénzkereset itt
Extra pénzkereset itt
Talán nem is én öregszem
Már húsz éve élek úgy, hogy ez a napom talán az utolsó,
Nem fáradok, nem erőlködöm csak vakon létezem, s lélegzem
Minden mit teszek csak a bomló füstös máért tettem s teszem
Álmaimat nem merem meglátni, mert félek én leszek a rontó.
Istenem, már több mint húsz éve hogy nem is én hiszek
Nem szidlak, nem nézek rád, figyelek és a semmit végzem
Büntetésem töltöm, talán barátaim újjászületését is megérem?
Ha letelik, már hiába lesz lelkem boldog s a szerelem égisze.
Szalagvirágos mezei menta illatú ige száll a habos égbe
Úgy akartalak, és pont azért ami nem lett a végeredménye
Sarkantyúzott nyári vihar tolla firkálja most már durván az égre,
-Menned kell mert lekésted lelkét, és most járt le büntetésed.
Több mint húsz éve vagyok a gondolatelterelés zavaros vezére
Az akkori énem vagyok s töprengek, ha nem fogadom el a mát,
De mi lenne most, ha Éva sem fogadja el akkor s ott az almát?
Álmomban élek s félek nem ébredek, csak a poros út végére.
Nem én öregszem, csak beszívom a makacsság hűvös páráját
Döbbenet, a hajam ezüstfehér s a lelkem fiatal csikó maradt
Benned élek de te nem mutattad, mert mélyen a bőröd alatt
Testet kell öltenem, mely talán elbírja hibáim zajos akadályát.
Talán nem is én öregszem itt, csak a szél pörgeti a naptár lapjait.
2 verzió
Már húsz éve élek úgy, hogy ez a napom talán az utolsó,
Nem fáradok, nem erőlködöm csak vakon létezem, s lélegzem
Minden mit teszek csak a bomló füstös máért tettem s teszem
Álmaimat nem merem meglátni, mert félek én leszek a rontó.
Istenem, már több mint húsz éve hogy nem is én hiszek
Nem szidlak, nem nézek rád, figyelek és a semmit végzem
Bűnöm töltöm, s barátaim újjászületését is megérem?
Ha letelik, lelkem hiába lesz boldog, s szeretet emészthet.
Szalagvirágos menta illatú ige száll a habos égbe
Úgy akartalak, és pont azért ami nem lett a végeredménye
Sarkantyús nyári vihar tolla firkál most már durván az égre,
-Menned kell mert lekésted lelkét, és talán lejár büntetésed.
Több mint húsz éve vagyok a gondolatok zavaros vezére
Az akkori énem vagyok s töprengek, ha nem fogadom el a mát,
De mi lenne most, ha Éva sem fogadja el akkor s ott az almát?
Álmomban élek s félek nem ébredek, csak a poros út végére.
Nem én öregszem, csak beszívom a makacsság hűvös páráját
Döbben a hajam ezüstbe s a lelkem fiatal csikó maradt
Benned élek de te nem mutattad, mert mélyen a bőröd alatt
Testet kell öltenem, mely elbírja hibám zajos akadályát.
Nem is én öregszem itt, csak a szél pörgeti a naptár lapjait.
Nem fáradok, nem erőlködöm csak vakon létezem, s lélegzem
Minden mit teszek csak a bomló füstös máért tettem s teszem
Álmaimat nem merem meglátni, mert félek én leszek a rontó.
Istenem, már több mint húsz éve hogy nem is én hiszek
Nem szidlak, nem nézek rád, figyelek és a semmit végzem
Büntetésem töltöm, talán barátaim újjászületését is megérem?
Ha letelik, már hiába lesz lelkem boldog s a szerelem égisze.
Szalagvirágos mezei menta illatú ige száll a habos égbe
Úgy akartalak, és pont azért ami nem lett a végeredménye
Sarkantyúzott nyári vihar tolla firkálja most már durván az égre,
-Menned kell mert lekésted lelkét, és most járt le büntetésed.
Több mint húsz éve vagyok a gondolatelterelés zavaros vezére
Az akkori énem vagyok s töprengek, ha nem fogadom el a mát,
De mi lenne most, ha Éva sem fogadja el akkor s ott az almát?
Álmomban élek s félek nem ébredek, csak a poros út végére.
Nem én öregszem, csak beszívom a makacsság hűvös páráját
Döbbenet, a hajam ezüstfehér s a lelkem fiatal csikó maradt
Benned élek de te nem mutattad, mert mélyen a bőröd alatt
Testet kell öltenem, mely talán elbírja hibáim zajos akadályát.
Talán nem is én öregszem itt, csak a szél pörgeti a naptár lapjait.
2 verzió
Már húsz éve élek úgy, hogy ez a napom talán az utolsó,
Nem fáradok, nem erőlködöm csak vakon létezem, s lélegzem
Minden mit teszek csak a bomló füstös máért tettem s teszem
Álmaimat nem merem meglátni, mert félek én leszek a rontó.
Istenem, már több mint húsz éve hogy nem is én hiszek
Nem szidlak, nem nézek rád, figyelek és a semmit végzem
Bűnöm töltöm, s barátaim újjászületését is megérem?
Ha letelik, lelkem hiába lesz boldog, s szeretet emészthet.
Szalagvirágos menta illatú ige száll a habos égbe
Úgy akartalak, és pont azért ami nem lett a végeredménye
Sarkantyús nyári vihar tolla firkál most már durván az égre,
-Menned kell mert lekésted lelkét, és talán lejár büntetésed.
Több mint húsz éve vagyok a gondolatok zavaros vezére
Az akkori énem vagyok s töprengek, ha nem fogadom el a mát,
De mi lenne most, ha Éva sem fogadja el akkor s ott az almát?
Álmomban élek s félek nem ébredek, csak a poros út végére.
Nem én öregszem, csak beszívom a makacsság hűvös páráját
Döbben a hajam ezüstbe s a lelkem fiatal csikó maradt
Benned élek de te nem mutattad, mert mélyen a bőröd alatt
Testet kell öltenem, mely elbírja hibám zajos akadályát.
Nem is én öregszem itt, csak a szél pörgeti a naptár lapjait.
Életem sétája közben 3.
Bár férfi voltam, de pehely nem serkent államon, bús lányok sírtak vállamon
Szebbnél szebbeket vigasztaltam, de az ő szívüket egy percig se birtokoltam,
Szerettek és kiszolgáltak lelkükkel engem, egy sem látta meg a férfit bennem
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Aztán jött egy, aki édesen csókolt, dohányzott mégis íze pezsgően izgató volt
Mondták ugyan ezzel-azzal volt, nem hittem míg egyszer a parton sikongott
Szerelmes nem voltam hát ennyi volt nem hatott, de tiszteltem női bátorságát
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Jött a katonasors, hosszú távollét és hosszú szerelmes levelek éjszakája
Fekete lányka, nem is tudom miért háltam vele, talán vonzott a sötét lelke
Aztán szerelmes levél érkezett, melyet ő írt de nem nekem címezte
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Aztán jött egy kis aranyos, ki oly szerelmesen nézett hogy már kancsított
Drága volt szeretni való, ízére nem emlékszem sokat akart azt tudom
Finom bőre volt de elhagytam mert a nővére túlságosan rám hatott
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Aztán volt a mese, aki hol volt hol nem volt, túl szép volt én mégis szerettem
Testőr sem vigyázott volna jobban, mint ahogyan én akartam és féltettem
Talán többet sírtam mint amennyit pörögtem, nyoma bennem maradt örökre
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Aztán jött az élet mi semmit sem érne ha apa nem lettem volna végre
Igazi szeretetet kaptam ágyamba, amely hitet adott hogy van még élet
Az életem elmúlik már végérvényesen vén és olyan mint parázna a jégen
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Aztán elszakadt valami, talán én nem felejtek vagy az életem téved
Rotterdamba szakadtam volt egy "csók" akivel szinte a holdon éltem
Depresszióm kergetett a világ végére, Ő szeretett, mert én voltam a mérete
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Hogy kihagytam valakit? persze a többi talán azért volt mert a vágy vitte
Ha a szerelem gyűlölet a tanácsadó, nincs rá gyógyszer se gyógyító kencefice
Pillanatnyilag mindenkit szerettem, de mindig az elveszett szerelmet kergettem
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Szebbnél szebbeket vigasztaltam, de az ő szívüket egy percig se birtokoltam,
Szerettek és kiszolgáltak lelkükkel engem, egy sem látta meg a férfit bennem
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Aztán jött egy, aki édesen csókolt, dohányzott mégis íze pezsgően izgató volt
Mondták ugyan ezzel-azzal volt, nem hittem míg egyszer a parton sikongott
Szerelmes nem voltam hát ennyi volt nem hatott, de tiszteltem női bátorságát
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Jött a katonasors, hosszú távollét és hosszú szerelmes levelek éjszakája
Fekete lányka, nem is tudom miért háltam vele, talán vonzott a sötét lelke
Aztán szerelmes levél érkezett, melyet ő írt de nem nekem címezte
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Aztán jött egy kis aranyos, ki oly szerelmesen nézett hogy már kancsított
Drága volt szeretni való, ízére nem emlékszem sokat akart azt tudom
Finom bőre volt de elhagytam mert a nővére túlságosan rám hatott
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Aztán volt a mese, aki hol volt hol nem volt, túl szép volt én mégis szerettem
Testőr sem vigyázott volna jobban, mint ahogyan én akartam és féltettem
Talán többet sírtam mint amennyit pörögtem, nyoma bennem maradt örökre
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Aztán jött az élet mi semmit sem érne ha apa nem lettem volna végre
Igazi szeretetet kaptam ágyamba, amely hitet adott hogy van még élet
Az életem elmúlik már végérvényesen vén és olyan mint parázna a jégen
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Aztán elszakadt valami, talán én nem felejtek vagy az életem téved
Rotterdamba szakadtam volt egy "csók" akivel szinte a holdon éltem
Depresszióm kergetett a világ végére, Ő szeretett, mert én voltam a mérete
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Hogy kihagytam valakit? persze a többi talán azért volt mert a vágy vitte
Ha a szerelem gyűlölet a tanácsadó, nincs rá gyógyszer se gyógyító kencefice
Pillanatnyilag mindenkit szerettem, de mindig az elveszett szerelmet kergettem
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Érzékek csalódásában
Kúszom a hegyen felfelé, mint pók kezeim idegen hideg sziklára tapad,
Felfelé török, hitem és vízióm is ezt sugallja, mintha élnék hajthatatlan.
Kötelem az érzés és biztosításom nem látom, csak bízok vakon,
majd lassan sziklák porlanak markomban, és nyúlik a karom
-ezt a hegyet választottam, fújtatok, megmászom mert akarom!
Amíg bízok újra és újra a szikla keményedik erősen kapaszkodom
De a kétség bebeszéli fejembe és egyre csak a hamis víziót látom
Hideg látomás hogy kötelem csak kígyó és biztosítóm nem látom
Alattam haragoszöld mélység nem félek, de biztos a zuhanás.
Nincs visszaút hiába a valóság csak győz a hamis buta látomás
én csak a kígyót látom és mielőtt csúcsra érnék csakis azt látom
nem félek és együgyűen a szerelmet tagadom és mélybe rántom.
Zuhanásom tart és tart, átélek mindent amit akartam és látok
Veled zuhanok és nincs vége, amíg élek csak tőled távolodom
A korral zuhanok évről évre egyre mélyebb sötétségbe
Kitisztul közben fejem, látom kötelem és hogy elhagytál örökre
Nincs visszaút, ébredek félek sírva pörögve zabálom életem
Rontok, hadakozom, bántok, valóságot húzok, bízok, sírok, várok
Amitől féltem itt vége, leérek a mélység fenekére nocsak, élek látok
Amitől féltem és elértem hogy sokára érjek a zuhanás végére
Ott te vársz rám elszántan, de elszállt közben egy egész élet.
Nem is egy hegy volt amire másztam, csak feküdtem a sárban
A szerelem volt a kötél és a zuhanás végén csak végre felálltam
- Bocsáss meg mert meghaltam, immár örökre az érzékek csalódásában
Közösségi pénzkereset itt Extra pénzkereset itt
Felfelé török, hitem és vízióm is ezt sugallja, mintha élnék hajthatatlan.
Kötelem az érzés és biztosításom nem látom, csak bízok vakon,
majd lassan sziklák porlanak markomban, és nyúlik a karom
-ezt a hegyet választottam, fújtatok, megmászom mert akarom!
Amíg bízok újra és újra a szikla keményedik erősen kapaszkodom
De a kétség bebeszéli fejembe és egyre csak a hamis víziót látom
Hideg látomás hogy kötelem csak kígyó és biztosítóm nem látom
Alattam haragoszöld mélység nem félek, de biztos a zuhanás.
Nincs visszaút hiába a valóság csak győz a hamis buta látomás
én csak a kígyót látom és mielőtt csúcsra érnék csakis azt látom
nem félek és együgyűen a szerelmet tagadom és mélybe rántom.
Zuhanásom tart és tart, átélek mindent amit akartam és látok
Veled zuhanok és nincs vége, amíg élek csak tőled távolodom
A korral zuhanok évről évre egyre mélyebb sötétségbe
Kitisztul közben fejem, látom kötelem és hogy elhagytál örökre
Nincs visszaút, ébredek félek sírva pörögve zabálom életem
Rontok, hadakozom, bántok, valóságot húzok, bízok, sírok, várok
Amitől féltem itt vége, leérek a mélység fenekére nocsak, élek látok
Amitől féltem és elértem hogy sokára érjek a zuhanás végére
Ott te vársz rám elszántan, de elszállt közben egy egész élet.
Nem is egy hegy volt amire másztam, csak feküdtem a sárban
A szerelem volt a kötél és a zuhanás végén csak végre felálltam
- Bocsáss meg mert meghaltam, immár örökre az érzékek csalódásában
Közösségi pénzkereset itt Extra pénzkereset itt
Lélekdonor
Amikor a fiatalság bűnei visszacsapnak mint ostor vége bordánkig hasítja bőrünket,
Nem, nemcsak a bőr tud bőrünkbe hasítani...
Amikor a fájdalom már életünk része és meghalunk ha nem fáj, akkor veszi vérünket,
Vérpatakból jövő bánat tud újat szakítani...
Amikor a vérünk színe festi a könnyeinket és buzgón szítjuk a kihűlt parázst,
Jön egy remény-szellő és fellobban a perzselő láng...
Mikor az ujjunkra ég a dohány, az se fáj mert testünkből kilépett a varázs
már csak gyermekünkben, a lélekdonorban élünk tovább...
A mondat erejében a nagy talány, s ki nem mondott szavak bűnében nyugszunk,
Halálos ítéletünk a semmittevő várakozás életünk telén...
Keressük a csodát, ott hol megöltük a varázslót, és a szavak tengerében úszunk,
de jön az apály, és se szavak, se víz. se föld, csak remény...
2011. június 19.
Nem, nemcsak a bőr tud bőrünkbe hasítani...
Amikor a fájdalom már életünk része és meghalunk ha nem fáj, akkor veszi vérünket,
Vérpatakból jövő bánat tud újat szakítani...
Amikor a vérünk színe festi a könnyeinket és buzgón szítjuk a kihűlt parázst,
Jön egy remény-szellő és fellobban a perzselő láng...
Mikor az ujjunkra ég a dohány, az se fáj mert testünkből kilépett a varázs
már csak gyermekünkben, a lélekdonorban élünk tovább...
A mondat erejében a nagy talány, s ki nem mondott szavak bűnében nyugszunk,
Halálos ítéletünk a semmittevő várakozás életünk telén...
Keressük a csodát, ott hol megöltük a varázslót, és a szavak tengerében úszunk,
de jön az apály, és se szavak, se víz. se föld, csak remény...
2011. június 19.
Életem sétája közben 2.
Életem sétája közben a holdon is jártam, igen... és megérintette arcomat is a remény
amely váratlan huncutságokat kényszerített belső énembe és a külső génemre.
Agysejtjeim sorvadásban gondolkodnak és rossz emlékeket kopasztanak.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Agyamban a sejtek tömegverekedésre izzanak fel, s egyre szítják a felejtést
közben az idő startra kész csak egy másodperc, s nem indul elébb
Fodros külsőségekre ad választ a hold szél, fáj neki de nem mondja még
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
A felejtés nem tumor, csak jó szándékú hajléktalan bakancsos cserkész
aki csak a járható utat ismeri és amint letér, azonnal el is vész
Nem látjuk, de tudjuk -kráterbe szórja nagy bosszantó terhét.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Ó és a szalmakalapos jó szándék, amely követ és feltart vidáman és hetykén
Szándéka rejtve marad Szeretet bokra mögé, amely egyre sűrűbb
de aztán jön az ősz és leveti ruháját bár késő, de minden kiderül.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Most felkap a hold barna szele odébb taszít, fellök és nem tehetek ellene
Sírommá teszi a ragyogó fényt, amelyben örökké vakon hittem én,
de aztán jön a sötétség egy távoli rokon és hűs érintése maga a nyugalom
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Csiklandoz az elvétett hűtlenség, most sírva nevetek de nincs mentség
A világ mezíttelen öléből származom és mindig vissza-vissza vágyom
egyszer ez megszakad nincs védelme, s a magyarázatnak nincs semmi értelme
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Extra pénzkereset itt
amely váratlan huncutságokat kényszerített belső énembe és a külső génemre.
Agysejtjeim sorvadásban gondolkodnak és rossz emlékeket kopasztanak.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Agyamban a sejtek tömegverekedésre izzanak fel, s egyre szítják a felejtést
közben az idő startra kész csak egy másodperc, s nem indul elébb
Fodros külsőségekre ad választ a hold szél, fáj neki de nem mondja még
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
A felejtés nem tumor, csak jó szándékú hajléktalan bakancsos cserkész
aki csak a járható utat ismeri és amint letér, azonnal el is vész
Nem látjuk, de tudjuk -kráterbe szórja nagy bosszantó terhét.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Ó és a szalmakalapos jó szándék, amely követ és feltart vidáman és hetykén
Szándéka rejtve marad Szeretet bokra mögé, amely egyre sűrűbb
de aztán jön az ősz és leveti ruháját bár késő, de minden kiderül.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Most felkap a hold barna szele odébb taszít, fellök és nem tehetek ellene
Sírommá teszi a ragyogó fényt, amelyben örökké vakon hittem én,
de aztán jön a sötétség egy távoli rokon és hűs érintése maga a nyugalom
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Csiklandoz az elvétett hűtlenség, most sírva nevetek de nincs mentség
A világ mezíttelen öléből származom és mindig vissza-vissza vágyom
egyszer ez megszakad nincs védelme, s a magyarázatnak nincs semmi értelme
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.
Extra pénzkereset itt
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)