A kóbor macska mindig szebb, jobb, kezesebb,
új gazdájához dörgölődzik, kitúrja a hűséges ebet.
Mint mikor beengeded a házadba a rokont, a tótot,
ha rád telepszik, otthonodból többé ki nem dobod.
Bújik, hízelgőzik a macska, dorombol is egy keveset,
amíg keresi a kegyedet, csak vigadnak az egerek.
Meleg bundájával elvarázsol, simul, lágyítja szívedet,
közben a kamrából lopja a húst, a kolbászt, a tejet.
Mintha éhezne, mintha ő lenne a mostoha gyerek.
Adhatsz neki minden jót, akkor is csellel meglop,
vétkezhet hisz hízelegve elhiteti, hogy ő a legjobb.
Szívedet ál-melegséggel rabul ejti hát nem látod?
Az eb közben teszi dolgát, büszkén őrzi a portát,
Elkerget rablót, jelez szomszédot és a postást.
posztol, a határaidat védi, követi hűen parancsod,
nem panaszkodik nem vonít, ha ráteszed a láncot.
A macska, telve ezer jóval folytatja a dorombolást,
ez nem elég, még ebre fogja, hogy lopja a kolbászt.
az eb büszke, kötelessége, vigyázzon a jövevényre.
Hej, mikor becsüljük meg végre e szorgos ebet?
Igaz piszkos a munkája, az ebugatta töri a csendet,
a macska uralkodik, és már irányíthatja az ebet,
hízeleg, dorombol, de álszenten hazudik és hiteget.
Kergessük el a macskát, és becsüljük meg az ebet!
Várjatok csak, eljön az idő és az eb elhagy titeket.
utána a csend, tisztaság, nyugalom tölti be a teret,
de hamar idegen patkányok lepik el a földedet,
gazban a szemét, a levegőben a bűz jelene integet.
Könyörögjük vissza a kutyáinkat, csináljunk rendet,
ha nem akarjuk, hogy halálra patkány verjen életet,
mert egyedül maradunk, velünk a múlt és a sóhajok,
és a macska is odébbáll, boldogít egy újabb csónakot.
2011 November 4.
