Nincsen virág türelem nélkül, nincsen méz sem munka nélkül.
Nincsen tövis szerelem nélkül, nincsen világ élet nélkül.
Nincsen zöld sem napfény nélkül, nincsen levél gyökér nélkül.
Nincsen gyermek ölelés nélkül, nincsen anya férfi nélkül.
Nincsen butaság ész nélkül, nincsen börtön gondok nélkül.
Nincsen kép sem szem nélkül, nincsen zöld szem szerelem nélkül.
Nincsen borotva szakáll nélkül, nincsen csók találka nélkül.
Nincsen szerető csók nélkül, nincsen izgalom rejtőzés nélkül.
Nincsen feleség papír nélkül, nincsen hűtlenség férfi nélkül.
Nincsen, nincsen, nincsen, nélkületek semmi sincsen.
Minden madár fészket választ, minden gyökér vizet választ.
Minden növény zöldet áraszt, minden felhő vizet választ.
Minden hegyről messze láthatsz, minden barlang hideget áraszt.
Minden párra más a válasz, minden gondolat csupa látszat.
2008 Július 26.
Az ügyfélnek mindig igaza van
Szelid mosollyal tekintek homályos asztal alá, ahol vár rám egy kövület, és durva seprűcsapásokkal bontom ki a homokporból a paciensemet. Szabványos szigszalag rögzítések rejtenek valamiféle újkori múmiát, mely kibontva mutatja régi büszke énjét. Drága voltam nyögi filléres hangon, majd összecsuklik mint parkettás a csukott ablak mögött.
Varázsló nem vagyok gondolom én, -szuper a gép - mondja az ügyfél, laza a hang.
Az ügyfélnek mindig igaza van!
A műtét kezdődik, a fedél nyolc kulccsal zárt, nyitom és nem látok mást csak hálót mint csipkerózsika a fehér lovon csókja után. Mit neki levegő ecsetvonás, de reménytkeltően csillan meg egy-egy forrasztás. Csavarom, tekerem pattintom, fújom fújhatom. Végül minden kikerül a szilicium koporsóból, hogy aztán visszakerüljön mint újkorában.
Összeállítom a kórlapot - Erre kell egy biggentyű, hogy a takonics is tudjon működni, de előbb zingasszálni kell, hogy a giromatik is jó legyen. Aztán meg a hirokatonik se jó, mert a jekatovinovához nem elég. Ha akar még laszikolni is, akkor ahhoz sokkal erősebb fakuno kell -mondom és tágra nyílt szemek néznek majd felkiált az ügyfél -Ez egy szuper gép! Minden benne van!
Az ügyfélnek mindig igaza van.
Varázsló nem vagyok gondolom én, -szuper a gép - mondja az ügyfél, laza a hang.
Az ügyfélnek mindig igaza van!
A műtét kezdődik, a fedél nyolc kulccsal zárt, nyitom és nem látok mást csak hálót mint csipkerózsika a fehér lovon csókja után. Mit neki levegő ecsetvonás, de reménytkeltően csillan meg egy-egy forrasztás. Csavarom, tekerem pattintom, fújom fújhatom. Végül minden kikerül a szilicium koporsóból, hogy aztán visszakerüljön mint újkorában.
Összeállítom a kórlapot - Erre kell egy biggentyű, hogy a takonics is tudjon működni, de előbb zingasszálni kell, hogy a giromatik is jó legyen. Aztán meg a hirokatonik se jó, mert a jekatovinovához nem elég. Ha akar még laszikolni is, akkor ahhoz sokkal erősebb fakuno kell -mondom és tágra nyílt szemek néznek majd felkiált az ügyfél -Ez egy szuper gép! Minden benne van!
Az ügyfélnek mindig igaza van.
Belvárosi romház titka
Bólogató nyárfák legyezik a szmogos, poros levegőt az égnek büszke fényét gyilkolva. Sosevolt zöld levelükkel harcolnak sorba és nyamvadtan de büszkén hullanak sorba. Magas ágai mint dárda szúrják magukat a ház ablakába, az üveg régi kiváltság pikkelyes ablakszányon, erősen hiányzik és átjár a levegő a házon.
Kormos falaik háborús mementó, golyónyom, falfirka, látszik késnyomon.
Szökött diákok által eldobott zacsik, kiszakadt gumik, és véres nyomai erőszaknak, de már régebbek, azóta már anyagyilkos jobb esetben árvagyerek.
Kormos falaik háborús mementó, golyónyom, falfirka, látszik késnyomon.
Szökött diákok által eldobott zacsik, kiszakadt gumik, és véres nyomai erőszaknak, de már régebbek, azóta már anyagyilkos jobb esetben árvagyerek.
Pofonok völgye
Meredek belevaló izgi terv egyszer volt, hol is volt? Utacska amikor keresztbe belefordul a szemedbe, imádott aurádba. Szemed virágzik nyúlik nyakad, -ne már - mondod, pedig nem vagyok durva.
Akarattal nem, de igen máskor kitudja, lesz még eperre dér, lesz még törökre vőfény.
Na jó, mégsem akkor meg minek, én leszek a te vesztesed, tudod hogy mit, s mit nem enged a józanságban eltöltött részegség.
Aztán jön a pofonok völgye.
Meredek szemrevaló kerek, ujjakra gyengén simuló lapos virágos, szögletes műkarmok, nem vájják szemem, csak a lelkemet tépik.
Várok, Várok Várok! Semmit se várhatok. Az én időm Elmúlt , és bólogatóm is őszbe fordult. Lenyugszik szívem is, és nem vár semmit.
Súgjak valamit?
Az idő nagyon gyorsan elszáll, nincs oly idő ami lassulna, inkább szárnyal mint a fecske amikor a repülővel találkozik a magasba.
Aztán jön a pofonok völgye.
Az utolsó repülés is lehet szép, s mindig halál a vége, valaminek a halála.
Sose halj meg remény, add át napsugarad testnek, léleknek, jövendölj egyet kettő után, de nem minden délután!
Aztán jön a pofonok völgye.
Mindig!
Akarattal nem, de igen máskor kitudja, lesz még eperre dér, lesz még törökre vőfény.
Na jó, mégsem akkor meg minek, én leszek a te vesztesed, tudod hogy mit, s mit nem enged a józanságban eltöltött részegség.
Aztán jön a pofonok völgye.
Meredek szemrevaló kerek, ujjakra gyengén simuló lapos virágos, szögletes műkarmok, nem vájják szemem, csak a lelkemet tépik.
Várok, Várok Várok! Semmit se várhatok. Az én időm Elmúlt , és bólogatóm is őszbe fordult. Lenyugszik szívem is, és nem vár semmit.
Súgjak valamit?
Az idő nagyon gyorsan elszáll, nincs oly idő ami lassulna, inkább szárnyal mint a fecske amikor a repülővel találkozik a magasba.
Aztán jön a pofonok völgye.
Az utolsó repülés is lehet szép, s mindig halál a vége, valaminek a halála.
Sose halj meg remény, add át napsugarad testnek, léleknek, jövendölj egyet kettő után, de nem minden délután!
Aztán jön a pofonok völgye.
Mindig!
Merre tartunk...
Háztartási valamilyen akciós masinériák
lepik el a boltokat, házakat földeket.
Megfigyelted, mind csak pótlásnak,
először vala a csak a fazék a lábas,
s a nők főztek recept nélkül
csak az anyós szája, tokája, hangszála, kritikája.
Mára még a mesterszakács is nőbe ismeretlen
mint a szürke műanyag elefánt,
aztán meg a gépek, nem kell keverni kavarni,
csak be a tégelybe kész a massza.
Azt mondják egyesek is kettesek pláne,
hogy könnyítjük a nők munkáját,
hát nézőpont az van!
Szerintem valami futurisztikus foglalósdi
dolgozik motoz a tudat alatt.
Mára már a guminő a csúcs,
ahhoz se kelljen a hús-vér leányzó.
Hús? Vér?
Az is van bőven, mit sem sejtve
az asszonyok már tonnányira nőnek,
csoda ha nem kell a főnek?
Gyertek vissza szép arányos testek
szerezzétek vissza a férfi restet!
Na de baj nagy van,
ki szülje meg a férfit?
lepik el a boltokat, házakat földeket.
Megfigyelted, mind csak pótlásnak,
először vala a csak a fazék a lábas,
s a nők főztek recept nélkül
csak az anyós szája, tokája, hangszála, kritikája.
Mára még a mesterszakács is nőbe ismeretlen
mint a szürke műanyag elefánt,
aztán meg a gépek, nem kell keverni kavarni,
csak be a tégelybe kész a massza.
Azt mondják egyesek is kettesek pláne,
hogy könnyítjük a nők munkáját,
hát nézőpont az van!
Szerintem valami futurisztikus foglalósdi
dolgozik motoz a tudat alatt.
Mára már a guminő a csúcs,
ahhoz se kelljen a hús-vér leányzó.
Hús? Vér?
Az is van bőven, mit sem sejtve
az asszonyok már tonnányira nőnek,
csoda ha nem kell a főnek?
Gyertek vissza szép arányos testek
szerezzétek vissza a férfi restet!
Na de baj nagy van,
ki szülje meg a férfit?
Molekulák ereje
Hull az égből mint az afrikai segély rizs,
szórja molekuláit szerte,
s visszapattan mint erdőben a makk
a vaddisznó farán, ekkor uccu ered
akár a zabla-nélküli korbácsolt ló.
Gyöngyei a földi létnek,
áttetsző kristályai egyenként nagyítólencsék
s aztán együtt mindent eltipró őrült áradat.
Földkéreg legnagyobb szobrásza lesz belőle
mely kanyonokat, íveket vés, mint szobrász
az életfa rajzát a keményfába.
Készül lassan az emberiség kopjafája.
szórja molekuláit szerte,
s visszapattan mint erdőben a makk
a vaddisznó farán, ekkor uccu ered
akár a zabla-nélküli korbácsolt ló.
Gyöngyei a földi létnek,
áttetsző kristályai egyenként nagyítólencsék
s aztán együtt mindent eltipró őrült áradat.
Földkéreg legnagyobb szobrásza lesz belőle
mely kanyonokat, íveket vés, mint szobrász
az életfa rajzát a keményfába.
Készül lassan az emberiség kopjafája.
Fűnyírás
Kifacsart aggyal megyek, s megyek tovább akár a vadat eltaláló golyó, amely dacol az erővel és húsba-markoló harapásokkal eszi magát beljebb és beljebb a sebzett vad gerincébe. Örök alattomos rögök veszik ki belőlem és rázzák fel testrészeimet, akár a forgó fűrésztárcsa az asztalos kezéről a ujjperceket.
Fröccsen a nyár és habzó nevetését elviszi az évszak szerelmes szele, mint a katonákat a besült ágyú rettenetes ereje. Rozsdás gondolatok, fakult évszakok jönnek-mennek a bolygónk kérge felett, mit mi bőszen ragaszkodón koptatunk és falunk fel élhetetlenre.
Semmire sem való, semmit nem is akaró új kínlódás szül szép magzatot, s cseperedik szörnnyé folytonos ismétlődéssel. Nem én vagyok, nem én kiáltok, nem te leszel az, nem te veszed el és nem csak te veszíted el!
Gyere beljebb, kacskás idegjárataimba, mint a féreg a fába, a földbe, a húsba, a dögbe.
Zabáld az ideges tekintetét a talánynak, szólj ha már elég, mert létedet öröklően idő előtt felégeted.
Karmám, aurám, szagom ne féld, lehet rosszabb is ettől még. Rád-telepszem és szétszedlek, rothadásra ítéllek. Sose felejtlek, mert újra növekedsz, ismétlődsz, mint a történelem és újra, újra, amíg szemem bántja, ki nem szúrja.
Friss fűszagú, TE sosem ítélsz, csak ígérsz és betartod, TE vagy az örök rothadásra ítélt éltető hanyag anyag.
Fröccsen a nyár és habzó nevetését elviszi az évszak szerelmes szele, mint a katonákat a besült ágyú rettenetes ereje. Rozsdás gondolatok, fakult évszakok jönnek-mennek a bolygónk kérge felett, mit mi bőszen ragaszkodón koptatunk és falunk fel élhetetlenre.
Semmire sem való, semmit nem is akaró új kínlódás szül szép magzatot, s cseperedik szörnnyé folytonos ismétlődéssel. Nem én vagyok, nem én kiáltok, nem te leszel az, nem te veszed el és nem csak te veszíted el!
Gyere beljebb, kacskás idegjárataimba, mint a féreg a fába, a földbe, a húsba, a dögbe.
Zabáld az ideges tekintetét a talánynak, szólj ha már elég, mert létedet öröklően idő előtt felégeted.
Karmám, aurám, szagom ne féld, lehet rosszabb is ettől még. Rád-telepszem és szétszedlek, rothadásra ítéllek. Sose felejtlek, mert újra növekedsz, ismétlődsz, mint a történelem és újra, újra, amíg szemem bántja, ki nem szúrja.
Friss fűszagú, TE sosem ítélsz, csak ígérsz és betartod, TE vagy az örök rothadásra ítélt éltető hanyag anyag.
Barátoskám...
Kövér-szavú barátoskám,
nagy levegővel bújik belém hangulatod
és én is dagadt elmével
vánszorgok a lehetetlenbe.
Kétszer gyalogoltál bele juhos álmomba
és egyszer kiköltözött a füst is
a szivacsos tüdőm rostjaiból,
a korai monitorfogyatkozás mellett.
Eszem sorompója ne legyél,
amikor van ki csak abból él.
Mikor találkozunk megmozdul,
utolér egy viszony, mély nyomot hagysz
mint székláb a kínai padlón.
Zömök gondolatok kergetnek a verhetetlenbe!
Miért is nem, és ha igen akkor meg hogy?
Utolérem a magamét, hogy előre gomboljak,
de késő a harapós tavaszi ég mindent megold.
Utazzak veled és adjalak vissza,
megint újra és újra?
Nem barátoskám,
ez nem én vagyok.
nagy levegővel bújik belém hangulatod
és én is dagadt elmével
vánszorgok a lehetetlenbe.
Kétszer gyalogoltál bele juhos álmomba
és egyszer kiköltözött a füst is
a szivacsos tüdőm rostjaiból,
a korai monitorfogyatkozás mellett.
Eszem sorompója ne legyél,
amikor van ki csak abból él.
Mikor találkozunk megmozdul,
utolér egy viszony, mély nyomot hagysz
mint székláb a kínai padlón.
Zömök gondolatok kergetnek a verhetetlenbe!
Miért is nem, és ha igen akkor meg hogy?
Utolérem a magamét, hogy előre gomboljak,
de késő a harapós tavaszi ég mindent megold.
Utazzak veled és adjalak vissza,
megint újra és újra?
Nem barátoskám,
ez nem én vagyok.
A Semmi
Valamit akartam, de valami nem akarta hogy akarjam.
Szavam elszáll mint szitok a kocsmaajtón, és megsem áll a csillagokig, aztán megpihen és aláhull csendben mintha mindig ez lett volna a dolga.
Valamit akarok mondani, de valami nem akarja kimondatni velem, és velemszületett szűrreális valómban semmit nem teszek, mondok, csinálok, mégis történik valami. A Semmi nem akadályozza meg.
Szavam elszáll mint szitok a kocsmaajtón, és megsem áll a csillagokig, aztán megpihen és aláhull csendben mintha mindig ez lett volna a dolga.
Valamit akarok mondani, de valami nem akarja kimondatni velem, és velemszületett szűrreális valómban semmit nem teszek, mondok, csinálok, mégis történik valami. A Semmi nem akadályozza meg.
Kedvesség - szójáték
Kedves kedvesem kedvesének kedvesen. légy kedves mindig és kedvesen kedveskedj de nem hevesen mert az már szerelem.
Ha kedves leszel, nem lesz sok gondod, de ha ez nem esik kedvedre hát szomorú dolog.
Kedvetlen kedvem sosem elég kedves nekem. Ha te vagy olyan kedves hát legyél.
A kedves napja a ked(d)! Mert hétfőn még mindenki kedvetlen.
Ha nincs kedved hát ne is legyen, nekem sincs, mert már vége a keddnek... a többit elölről a jövő héten.
Ha kedves leszel, nem lesz sok gondod, de ha ez nem esik kedvedre hát szomorú dolog.
Kedvetlen kedvem sosem elég kedves nekem. Ha te vagy olyan kedves hát legyél.
A kedves napja a ked(d)! Mert hétfőn még mindenki kedvetlen.
Ha nincs kedved hát ne is legyen, nekem sincs, mert már vége a keddnek... a többit elölről a jövő héten.
Kövér vigasz
Lám itt vagyok, hogy kerültem e helyre magam sem tudom.
Valaki úgy gondolta ez nekem való, vagy tán csak a délibáb áldozat lettem?
Ha magamba nézek valakit látok igen, a szűk-látóköreim hagyjátok meg nekem.
Szakadozik bennem néhány kis-becsű hangulat, de aztán nem akad tovább csak az indulat.
Gondolom talán tudok, de mert hogy nem, hát szakítok veled mint egykoron.
Ha mégis van rá esésem, akkor a belsőmben görcsösen gyötör az a bizonyos.
Az ég felettem nagyon, és aztán megint ég. Mivel már nem látom hát hagyom, porhadom.
Ha kifele hát mit és aztán meg csak pakolom... ez a verbális sajátom, ha nem is savanyú, de legalább nem hős vagyok. Zanza agyam egy vinyó, de már ez is csikorog.
Gurulj el mint a műszem az Erzsébet hídon. Ha nem indul hát keress hetest vagy tedd ahogy bírod.
Jó szándékú gazdagon, és aztán kicsit arrébb más utakon, ha mégis hát úgy is lehet tévednem.
Járj el és fel meg aztán össze, de ha negatív vagy hát szedd össze minden tagod, másként elhagyja minden sejted, fehérjéd sava-borsát, korhadón.
Ha mégis itt ragadsz akkor lehet csak csoda, még egy kicsi üveg aztán meg a szexbomba, tedd le az alapot aztán a többit hagyd a varázslókra.
Mégiscsak lehet valami a világban?
Üdvözülj rockos valódba, aztán csengjen minden kiálló fejtagod belső járata. Légy magadra és bennem, mert ellenséged nélkül te sem élsz egyszer sem. Ellenség?
Nem nem nem.
Röhögj egyet és kacsints rá egy másik partra, ha nem megy hát te vagy a balga.
Aggódj ha van eggyel több eszed és ha mégis hát ne titkold, hogy egyszerre születtél testeddel.
Karódhoz mégis hát ezt jól kötötted, mert ha vagyok te nem létezel, úgy ahogy neked én sem ártatlan vagyok .
Bátor legyél mikor lendületből elszaladnál, mert félő hogy a gyökér már talajban van a lábadnál..
Aggódni kár, mert már régen fásult vagy...
Ha lombjaid kopaszba fordulnak, az nem az ősz, hiszen eddig örökzöldnek hitted magadat.
Hiba, hiba, hiba... van valami okod, gázos eszméletben maradásra?
Ha van hát küldj egyet a falon át és meglátod, vannak istenek kik maguknak akarják a világot.
Valaki úgy gondolta ez nekem való, vagy tán csak a délibáb áldozat lettem?
Ha magamba nézek valakit látok igen, a szűk-látóköreim hagyjátok meg nekem.
Szakadozik bennem néhány kis-becsű hangulat, de aztán nem akad tovább csak az indulat.
Gondolom talán tudok, de mert hogy nem, hát szakítok veled mint egykoron.
Ha mégis van rá esésem, akkor a belsőmben görcsösen gyötör az a bizonyos.
Az ég felettem nagyon, és aztán megint ég. Mivel már nem látom hát hagyom, porhadom.
Ha kifele hát mit és aztán meg csak pakolom... ez a verbális sajátom, ha nem is savanyú, de legalább nem hős vagyok. Zanza agyam egy vinyó, de már ez is csikorog.
Gurulj el mint a műszem az Erzsébet hídon. Ha nem indul hát keress hetest vagy tedd ahogy bírod.
Jó szándékú gazdagon, és aztán kicsit arrébb más utakon, ha mégis hát úgy is lehet tévednem.
Járj el és fel meg aztán össze, de ha negatív vagy hát szedd össze minden tagod, másként elhagyja minden sejted, fehérjéd sava-borsát, korhadón.
Ha mégis itt ragadsz akkor lehet csak csoda, még egy kicsi üveg aztán meg a szexbomba, tedd le az alapot aztán a többit hagyd a varázslókra.
Mégiscsak lehet valami a világban?
Üdvözülj rockos valódba, aztán csengjen minden kiálló fejtagod belső járata. Légy magadra és bennem, mert ellenséged nélkül te sem élsz egyszer sem. Ellenség?
Nem nem nem.
Röhögj egyet és kacsints rá egy másik partra, ha nem megy hát te vagy a balga.
Aggódj ha van eggyel több eszed és ha mégis hát ne titkold, hogy egyszerre születtél testeddel.
Karódhoz mégis hát ezt jól kötötted, mert ha vagyok te nem létezel, úgy ahogy neked én sem ártatlan vagyok .
Bátor legyél mikor lendületből elszaladnál, mert félő hogy a gyökér már talajban van a lábadnál..
Aggódni kár, mert már régen fásult vagy...
Ha lombjaid kopaszba fordulnak, az nem az ősz, hiszen eddig örökzöldnek hitted magadat.
Hiba, hiba, hiba... van valami okod, gázos eszméletben maradásra?
Ha van hát küldj egyet a falon át és meglátod, vannak istenek kik maguknak akarják a világot.
Álom
Nem alszom és mégis álmodom, ha kell hát áll-modom. Az alszom szóra nézve sem éppen felemelő, ha egyszer lentre mutat, bár mégis altájunkról jut eszünkbe ami izgat, feláll és elmegy. Ha egyszer nem ál-álomba akarunk ringatni, nem kell hozzá ébren lenni.
Mi az álom? ha egyszer megfejtenék nem lenne kérdés. Ha aludni is kéne, akkor csak fáradtan zuhanunk az édes ürességbe, persze jó szex után édes is előtte. Ha ébredünk kezdődik egy új dilem"ma" ha akarod a félcédulád is leadhatod, de csak holnapra. Felteheted egy lap(top)ra mindened, akkor is alvás és álom nélkül nem mész semmire, de semmire.
Mi az álom? ha egyszer megfejtenék nem lenne kérdés. Ha aludni is kéne, akkor csak fáradtan zuhanunk az édes ürességbe, persze jó szex után édes is előtte. Ha ébredünk kezdődik egy új dilem"ma" ha akarod a félcédulád is leadhatod, de csak holnapra. Felteheted egy lap(top)ra mindened, akkor is alvás és álom nélkül nem mész semmire, de semmire.
Akár a vadat talált golyó...
Kifacsart aggyal megyek, s megyek tovább akár a vadat eltaláló golyó, amely dacol az erővel és húsba-markoló harapásokkal eszi magát beljebb és beljebb a sebzett vad gerincébe. Örök alattomos rögök veszik ki belőlem és rázzák fel testrészeimet, akár a forgó fűrésztárcsa az asztalos kezéről a ujjperceket.
Fröccsen a nyár és habzó nevetését elviszi az évszak szerelmes szele, mint a katonákat a besült ágyú rettenetes ereje. Rozsdás gondolatok, fakult évszakok jönnek-mennek a bolygónk kérge felett, mit mi bőszen ragaszkodón koptatunk és falunk fel élhetetlenre.
Semmire sem való, semmit nem is akaró új kínlódás szül szép magzatot, s cseperedik szörnnyé folytonos ismétlődéssel. Nem én vagyok, nem én kiáltok, nem te leszel az, nem te veszed el és nem csak te veszíted el!
Gyere beljebb, kacskás idegjárataimba, mint a féreg a fába, a földbe, a húsba, a dögbe.
Zabáld az ideges tekintetét a talánynak, szólj ha már elég, mert létedet öröklően idő előtt felégeted.
Karmám, aurám, szagom ne féld, lehet rosszabb is ettől még. Rád-telepszem és szétszedlek, rothadásra ítéllek. Sose felejtlek, mert újra növekedsz, ismétlődsz, mint a történelem és újra, újra, amíg szemem bántja, ki nem szúrja.
Friss fűszagú, TE sosem ítélsz, csak ígérsz és betartod, TE vagy az örök rothadásra ítélt éltető hanyag anyag.
2008
A világ mostantól...
Ha vele vagy meg én is, ezek után ha szeretnél, szó sem lehet másról.
Szeretném, valami odavaló ki nem írott lehelet árán, ha te is így látod.
Sosem másról, ha te nem értenéd, akkor is lenne benne jó.
Szóval és szemfoggal leszek, és te nem hiszed,
hogy a világ valójában máskor is mindig ilyen.
Szeretném, valami odavaló ki nem írott lehelet árán, ha te is így látod.
Sosem másról, ha te nem értenéd, akkor is lenne benne jó.
Szóval és szemfoggal leszek, és te nem hiszed,
hogy a világ valójában máskor is mindig ilyen.
A gond fehér papagája
A gond
fehér papagája
ül a válladon.
Nézz a szeme közé,
és szemedbe néz,
hagyd magad,
s megtudod ki vagy
s ki ő, meglásd,
felfeded láthatatlan
önmagad!
Vörös koronája, egyszerűsége
elragadja képzeleted.
Színek kőröznek,
s vele kőröz szemed,
míg meg nem akad
az ajkán, amely
titkos mosolyt rejt,
- te elmosolyodsz,
mert eszedbe jut önmagad,
és a felismerés,
- mily szürke vagy e képhez.
1982 április 18.
fehér papagája
ül a válladon.
Nézz a szeme közé,
és szemedbe néz,
hagyd magad,
s megtudod ki vagy
s ki ő, meglásd,
felfeded láthatatlan
önmagad!
Vörös koronája, egyszerűsége
elragadja képzeleted.
Színek kőröznek,
s vele kőröz szemed,
míg meg nem akad
az ajkán, amely
titkos mosolyt rejt,
- te elmosolyodsz,
mert eszedbe jut önmagad,
és a felismerés,
- mily szürke vagy e képhez.
1982 április 18.
Az Úr
Puszta és homok és szél
ahol egykor ember élt,
élet és szerelem és mosoly volt,
gyümölcs érett és virág virított,
most a semmi haldoklik,
az utolsó életjel,
kivetkőzve emberi formájából,
azzá lesz miből lett,
szürke por, mely rangod,
mert több mint a semmi.
Föld és ég
hol egykor az élt,
mosoly és szerelem mi volt
kalász lengett, virág virított,
most haldoklik ő is,
a paradicsomból penderített
kinek nem volt elég a tudás,
a halhatatlanságért
felégette az életet,
ami maradt egy darab
az Úrra váró agyag
Lesz még alkalom?
Erre gondolva a Mester
letette a félig gyúrt agyagot,
- Nem! Nem teremtem újra a világot!
1982 április 16.
ahol egykor ember élt,
élet és szerelem és mosoly volt,
gyümölcs érett és virág virított,
most a semmi haldoklik,
az utolsó életjel,
kivetkőzve emberi formájából,
azzá lesz miből lett,
szürke por, mely rangod,
mert több mint a semmi.
Föld és ég
hol egykor az élt,
mosoly és szerelem mi volt
kalász lengett, virág virított,
most haldoklik ő is,
a paradicsomból penderített
kinek nem volt elég a tudás,
a halhatatlanságért
felégette az életet,
ami maradt egy darab
az Úrra váró agyag
Lesz még alkalom?
Erre gondolva a Mester
letette a félig gyúrt agyagot,
- Nem! Nem teremtem újra a világot!
1982 április 16.
Betegség
Selyemben hiszek
s gondolatban
meg-megújuló testem
a valóságban elfogy.
A szemek kereszttüzében,
dagadva sorvadok,
védekezni hiába is akarok,
szemem mint nehéz acél ajtó,
lecsukódik,
s minden alkalommal, sós könnyem
patakzik arcom völgyébe.
1982 április 16.
s gondolatban
meg-megújuló testem
a valóságban elfogy.
A szemek kereszttüzében,
dagadva sorvadok,
védekezni hiába is akarok,
szemem mint nehéz acél ajtó,
lecsukódik,
s minden alkalommal, sós könnyem
patakzik arcom völgyébe.
1982 április 16.
Nem hagylak el
Nem hagylak el míg szemed tüzel,
míg a réten tavaszi virág terem
s míg tudom hogy létezem.
és te is létezel.
Nem hagylak el míg a pokol tüzel,
míg a kör gömbölyű és rám nézel.
a míg tudok szeretni,
s amíg engem te is.
Nem hagylak el míg a búza pipacstól vérzik,
míg olyan vagy te is,
mint az őszi harmat, mindennap frissebb,
s míg csípi szám csókod, ízed.
Nem hagylak el míg a tél fehér morzsáit
varázslattal rád hinti,
s míg meleg bunda,
eltakarja arcod s alakod.
Nem hagylak el soha - mondom
s ím újra tavasz van,
s jobban szeretlek mint valaha.
1982 április 2.
míg a réten tavaszi virág terem
s míg tudom hogy létezem.
és te is létezel.
Nem hagylak el míg a pokol tüzel,
míg a kör gömbölyű és rám nézel.
a míg tudok szeretni,
s amíg engem te is.
Nem hagylak el míg a búza pipacstól vérzik,
míg olyan vagy te is,
mint az őszi harmat, mindennap frissebb,
s míg csípi szám csókod, ízed.
Nem hagylak el míg a tél fehér morzsáit
varázslattal rád hinti,
s míg meleg bunda,
eltakarja arcod s alakod.
Nem hagylak el soha - mondom
s ím újra tavasz van,
s jobban szeretlek mint valaha.
1982 április 2.
Szekrelem
Naftalin szagod van - szólt a nagyestélyi,
és bebújt a nagykabát ölébe.
Aztán jött a tavasz s báli szezon,
és a szép ruha,
egyre később járt haza,
mikor ott volt rá se nézett a kabátra,
egyre csak az szmokinggal kacérkodott.
1982 március 29.
Akár az ablaküveg
Akár az ablaküveg
amely a kővel összevész,
úgy hullok szét.
Engem a szerelem összetör!
Szilánkjaim az emlék,
mely való nem lesz soha,
akárhogy kívánom azt.
Mégis egy új szerelem ép
ablaküveget tör szét,
az üveg új,
az üveges vagyok én.
1982 március 25.
amely a kővel összevész,
úgy hullok szét.
Engem a szerelem összetör!
Szilánkjaim az emlék,
mely való nem lesz soha,
akárhogy kívánom azt.
Mégis egy új szerelem ép
ablaküveget tör szét,
az üveg új,
az üveges vagyok én.
1982 március 25.
Te álmod
Szentendrei levegőben lebeg,
első csókod íze ajkamon
mint cinkefészek.
és mint a jégcsap
a második utáni vágyam.
Nem Te vagy az első! - mondom
de csak csókolsz
És nem is az utolsó! -
de csak vadul csókolsz,
ekkor fellibbenek és elszállok,
mert csak az álmod voltam.
1982 március 21.
Vakon
Vak vagy,
mert nem látod magad, önmagadtól!
Vak vagy,
mert nem érted a jelent a múltból!
Vak vagy,
mert nem érted azt mit tudsz jól!
Vak vagy,
mert nem hallod a jelent...
Vak vagy,
mert nem olvasol jelenből jövőt!
Vak vagy,
mert nem tudod, hogy mit tudsz!
Vak vagy?
- Nem! csak vakon szerelmes!
1982 március 14.
mert nem látod magad, önmagadtól!
Vak vagy,
mert nem érted a jelent a múltból!
Vak vagy,
mert nem érted azt mit tudsz jól!
Vak vagy,
mert nem hallod a jelent...
Vak vagy,
mert nem olvasol jelenből jövőt!
Vak vagy,
mert nem tudod, hogy mit tudsz!
Vak vagy?
- Nem! csak vakon szerelmes!
1982 március 14.
Szakmunkás nőnap
Csak két forint volt
tisztességünk ára,
mely nagy nehezen összejött
a Nők Napjára.
Nem csak a pénz volt az,
amely ily nehezen jött össze.
Itt ellensége volt,
tanár a diáknak, diák a tanárnak.
Szabolcsi a pesti vagánynak.
1980 március 8.
tisztességünk ára,
mely nagy nehezen összejött
a Nők Napjára.
Nem csak a pénz volt az,
amely ily nehezen jött össze.
Itt ellensége volt,
tanár a diáknak, diák a tanárnak.
Szabolcsi a pesti vagánynak.
1980 március 8.
Megláttam
Megláttam Őt,
és Ámor töltött és lőtt,
felé indulni készülök,
de erőm elhagy,
szívemhez kapok,
Ámor nyila nyársra húzott,
térdre rogyok aztán eldőlök,
és többet soha nem látom Őt.
1982 február 14
és Ámor töltött és lőtt,
felé indulni készülök,
de erőm elhagy,
szívemhez kapok,
Ámor nyila nyársra húzott,
térdre rogyok aztán eldőlök,
és többet soha nem látom Őt.
1982 február 14
Ez kell
Állok az út közepén és ordítok,
az emberek elmennek mellettem,
de én csak ordítok!
Az emberek egy része rám figyel!
végre figyelnek, Nem?
á csak útban vagyok...
Tovább ordítok, kiabálok,
s mondom a valót, igazságot.
De az emberek csak nevetnek,
nevetnek rajtam.
Csak nevessetek, nevessetek.
Hirtelen mi jut eszembe...
halkan mesélni kezdem a szépet,
a szépet mi jó, de nem igaz,
nem kiabálok és gyűlnek,
gyűlnek az emberek,
és hallgatják a jót a szépet,
ami jó lenne, és szép lenne
ha igaz lenne.
Emberek, ez kell nektek?
1982. február 11.
az emberek elmennek mellettem,
de én csak ordítok!
Az emberek egy része rám figyel!
végre figyelnek, Nem?
á csak útban vagyok...
Tovább ordítok, kiabálok,
s mondom a valót, igazságot.
De az emberek csak nevetnek,
nevetnek rajtam.
Csak nevessetek, nevessetek.
Hirtelen mi jut eszembe...
halkan mesélni kezdem a szépet,
a szépet mi jó, de nem igaz,
nem kiabálok és gyűlnek,
gyűlnek az emberek,
és hallgatják a jót a szépet,
ami jó lenne, és szép lenne
ha igaz lenne.
Emberek, ez kell nektek?
1982. február 11.
Születik szerelem
A falu kigyúló fényei
csalogatják az estét,
mely lustán közeledik,
mégis váratlanul telepedik
a házak közé.
Én újra utazom
a gondolatok szárnyán,
át a gondolatvilág határán,
ahol találkozik a valóság,
és az elképzelhetetlen álom,
ezzel születik szerelem!
Én vagyok az álom
te a valóságom.
A valóság, hogy csak álmodom!
1982 január 17
csalogatják az estét,
mely lustán közeledik,
mégis váratlanul telepedik
a házak közé.
Én újra utazom
a gondolatok szárnyán,
át a gondolatvilág határán,
ahol találkozik a valóság,
és az elképzelhetetlen álom,
ezzel születik szerelem!
Én vagyok az álom
te a valóságom.
A valóság, hogy csak álmodom!
1982 január 17
Szerelem szökőkút
Oly hirtelen borult rám
az este sötét föle,
hogy két lépés között,
megcsókolni sem tudták,
a nappal és az este - egymást.
Gondolataimban is
sötétben lépkedek
a gondolatvilág főterén,
ahol a szerelem szókőkútja áll,
amely nem oltja, gyújtja a szíveket,
csobogása szenvedélyes,
érzelmeket izgató
gyöngyszemei láthatatlanok,
díszei egy-egy igaz szerelemnek,
haladok a kút felé, mégis úgy érzem,
egyre messzebb, messzebb van tőlem.
1982 január 16
az este sötét föle,
hogy két lépés között,
megcsókolni sem tudták,
a nappal és az este - egymást.
Gondolataimban is
sötétben lépkedek
a gondolatvilág főterén,
ahol a szerelem szókőkútja áll,
amely nem oltja, gyújtja a szíveket,
csobogása szenvedélyes,
érzelmeket izgató
gyöngyszemei láthatatlanok,
díszei egy-egy igaz szerelemnek,
haladok a kút felé, mégis úgy érzem,
egyre messzebb, messzebb van tőlem.
1982 január 16
Tanulni kéne
A fehér falon csorog
a tanulás muszáj izzadsága,
könyv előttem pereg
a kezem alatt, s olvasok,
olvasok három sort
harminc-háromszor,
hogy értsem az érthetetlent,
forog az orsó a magnón,
és én csak a számot figyelem,
-Tanulni kéne!... mondom,
és a könyvet becsukom.
Később rá gondolok,
amit tanultam... és tudom,
egy vonat elrobog...
Tanul...ni... kéne,
Tanul...ni... kéne,
Tanul...ni... kéne.
1981 január 12.
Sineken
Megpróbáltam emberek között élni,
szeretni szenvedélyből,
csalni-lopni méregből,
tisztességet adni, venni,
Használtam állatokat, embereket
emberi állatokat, állati embereket,
Éltem jót, rosszul és rosszat jól,
Mérget kevertem adtam, vettem
csupán emberi modorból.
Voltam bányász, katona,
s tüzet gyújtó tűzoltó,
szemetes és szemét gyűjtő,
klozet-tisztító takarító,
érettségit nem tettem,
általánost nem értettem.
Voltam szegény gazdag,
és gazdag szegény,
önfejű és szerény.
Voltam gyilkost gyógyító,
és szüzeket hódító,
hangszertelen muzsikus.
- Most ki is vagyok?
kérdezte ő a síneken,
mielőtt jött egy tehervagon.
1982 január 10,
szeretni szenvedélyből,
csalni-lopni méregből,
tisztességet adni, venni,
Használtam állatokat, embereket
emberi állatokat, állati embereket,
Éltem jót, rosszul és rosszat jól,
Mérget kevertem adtam, vettem
csupán emberi modorból.
Voltam bányász, katona,
s tüzet gyújtó tűzoltó,
szemetes és szemét gyűjtő,
klozet-tisztító takarító,
érettségit nem tettem,
általánost nem értettem.
Voltam szegény gazdag,
és gazdag szegény,
önfejű és szerény.
Voltam gyilkost gyógyító,
és szüzeket hódító,
hangszertelen muzsikus.
- Most ki is vagyok?
kérdezte ő a síneken,
mielőtt jött egy tehervagon.
1982 január 10,
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)